Id. Ács József: Lisányi Endre képeit nézve...

Mottó:
" Tanuld olvasni sok néma jelem: Szemmel is hall az okos szerelem."
/Shakespeare: XXIII szonett/

Lisányi Endre teremtett magának egy öntörvényű, de rokonszenves képi világot, hogy érzelmi és szellemi többletét kiállításon mutathassa be nekünk. A látvány szokatlan, de barátsággal szólít meg, hív minket párbeszédre. Hamar szembe tűnik, hogy ábrázolása nem abból indul ki, amit a szem közvetít a mindennapok világáról. Ő eltér a hagyományoktól, másként látóként elvonatkoztat attól. Lírai alkatából következik, hogy tud elmerülni az érzékelhető jelenségek mögött húzódó, nem feltétlenül érzéki jellegű lényegvilágban. A képcímek is arra utalnak, hogy az átélt emberi és lelki élményei között lapozgatva választja témáit, amivel egyéni véleményét, magatartását szenvedéllyel tükrözni tudja.
Érdekes világú képeit látva - mint mindenkit - engem is izgatni kezd a hogyan kérdése. Tudom, hogy a szépség misztériumának titkait én sem tudom megfejteni, de a hozzávezető út látványában azért szeretnék gyönyörködni. Bármit alkot az ember, a gondolatból indul ki. A gondolatnak teremtő, képzelő ereje van, aminek tárggyá, formává, a formának jelentéssé, jellé kell átváltoznia. Képzőművész hatni akar a művével, de ellentétben az íróval, költővel, nem szavakkal. Egy műnek a valódi értékét csak a mű mondhatja el, mások csak beszélhetnek róla - mondja Egry József festő.
Tudjuk, hogy nincs olyan forma, ami semmit sem mond. Keresni kezdem, milyen eszközökkel jeleníti, fogalmazza meg a magában érlelt gondolatait. Hogyan teszi érzékelhetővé az ember tudatát, tudatvilágát, vagyis olyan jelenségeket, amelyek más módon láthatatlanok. Ehhez, az érzéki szemlélettől független realitáshoz szokatlan tudatállapot, fogékonyság szükséges. Úgy tűnik Benne meg van.
Táblaképén a látvány létrehozásához színek mellett, újdonságként, egy nem mindennapi eszközt, a szerves anyagú spárgát is belopja kifejezései eszköztárába. A kép síkját elborítja a kanyargó spárga natúr fényű anyaga, aminek vastag teste van, amely kiemelkedik a síkból a térbe, mint egy lapos dombormű, és a fény-árnyék hatására vonallá nemesül, lüktetőn élővé válik. Felötlik bennem a kvantumfizikából a fény kettős természete, amit hol hullám, hol részecske természetűnek érzékeljük. Itt is hol spárgát látunk, hol vonalat, amit különböző nézőpontból már változó színű fényben látunk újra. A vonal a képzőművészetben alapvető kifejező eszköz. A rajzban, grafikában az egyetlen. A vonal nagyszerűsége és titka abban van, hogy formákat lehet létrehozni vele. Él is ezzel Lisányi Endre. Tudja, hogy a függőleges vonal az erőt, a vízszintes a nyugalmat, a hullám a mozgás képzetét sugallja. Alkotói fegyelemmel, határozottan indítja tervezett útjára az egymáshoz simuló, ismétlődő, kanyargó spárgavonalat, hogy lüktető életével töltse ki az egész kép terét. Formaadó mozgalmassága szinte kifogyhatatlan variációval lep meg minket, és mint egy mesemondó beszél egyéniségének belső ritmusáról. Ő tud álmodni, és tud ébren álmot mesélni.  Képzeletindító és lenyűgöző hatású a nagymennyiségű spárga-vonal-ritmusok íve, iránya, aránya, forma és fényjátéka, a részletek látványgazdagsága a kép hátterében. Ránk bízza, hogy találjuk meg Ariadné vezérlő fonalát, ha akarunk kiutat találni a labirintusából.
A háttér a lelke vibrációja, amely a vonalakban él. Ezekre feszül a társuló szín, ami aztán beszélni kezd például az evolúcióról, mesél szerelmesekről, figyelmeztet szomorú parazitákra, elmélyül a biológiában, a kórbonctanban, és persze nyugalmat is sugároz. Ezek a színek néha amorf foltként, amőbaként úsznak, mint sejtek építő elemei, formai összekapcsolódást imitálnak, szaporodnak, elválasztanak, néha sávokban áttetszőn láttatni engedik a fonal fény-árnyék formáit. Harmóniát sugároznak, de ha kell, kontrasztként hatnak, hogy a kiemelt lényegnek hangsúlyt adjanak, erősítsék egymást. A fehérek telt tisztaságú, uralkodó létükkel szinte csábítóan vonzanak magukhoz.  Az aranylón csillogó kontúrok kiemelik, nemesítik a gondolat formáit. A sárgák és okkerek figyelmet keltőn világítanak a vörös, vagy kék foltokban. Jólesőn látom, ahogy a színei ragyognak, hogy a fényei képesek az élet melegét sugározni, a csendes örökkévalóságot éreztetni, de képesek az átélt testi-lelki élmények, megrázó és felemelő érzések közvetítésére is. Teszi mindezt magától értetődően a mondandója szolgálatában, hogy bennünk tovább folytatódhasson a látvány, bízva a mi beleérző képességünkben.
Az összefüggések értelmezésének vágya értelmünk szükséglete. A misztikum, a titok mindig izgatja az embert. Lisányi Endre képeiben olyan kottákat, partitúrákat tár elénk, melyek karmester dirigálása nélkül, csakis bennünk szólalhatnak meg.  Szóban kimondhatatlan üzenetet küld felénk: íme, itt vagyok, erről, meg erről így gondolkodom, ilyen a létem kifejező nyelve. Ha Ő már szólt, akkor most rajtunk a sor, mi következünk. Tudnunk kell, hogy a művészet olyan gyümölcs, mely bennünk, az emberben érik, mint a gyermek az anyja méhében. A mű mindaddig halott kincs marad, amíg nem állunk szembe vele, és elfogulatlanul hagyjuk, hogy hasson ránk. Aztán magában mindenki szembenézhet azzal a ténnyel, hogy a személyes ízlése tud-e azonosulni a látottakkal, szíve, lelke megőrizte-e az érzékenységét, a rácsodálkozás képességét, hogy az ő érzelmi, értelmi világa mennyire befogadó ebben a kérdez- felelet gondolatcserében.
Jó élményfejtést kívánok mindenkinek!

2015. szeptember.