Dr. Walz Géza megnyitó beszéde
Elhangzott a Mérőműszer című kép avatásán. Szent István Egyetem, Gödöllő, 2015. 12. 17.
Tisztelt munkatársaim! Kedves vendégek!
Nehéz feladat szólnom, mert nem vagyok profi, vagyis se művész, se műkritikus – csak egy hétköznapi ember, aki találkozik egy műalkotással.
Úgy gondolom, hogy egy mű megértése nem más, mint annak felismerése, hogy a mű mennyire felel meg saját törvényeinek. Ezt laikusként a hagyományos szemlélet oldaláról közelítem meg. Ennek szempontjai
- a tartalom, vagyis az, amit az alkotó saját megfogalmazásában bemutat, és
- a forma, amin keresztül az alkotó a tartalmat bemutatja. Itt olyanokra gondolok, mint a vonalak, az alakok, az alakok méretei, a színek, vagy az anyagok.
Fontos lehet még a rend is, vagyis az alkotófolyamat, melynek követelménye az, hogy minden legyen benne a műben, ami alkotássá teszi, ami révén kompozíció lesz. Ha ennél több, vagy kevesebb van benne, akkor az már nem az a mű. Másként kifejezve: ez tulajdonképpen az értelem irányító és ellenőrzési funkciójának az alkotófolyamatban való jelenlétét igényli.
A XIX. század második felében kezdődően az figyelhető meg, hogy a természet és az ész eltávolodik az esztétikától, a közöttük eddig fennálló összhang felbomlik a különböző alkotási ágakban: a festészetben, a szobrászatban, a költészetben stb. Mellőzik az „ars imitatur naturam”, vagyis „a művészet a természetet utánozza” elvet, aminek következtében az alkotás elvont forma- és/vagy tartalomadássá válik, és a művek nem lesznek józan paraszti ésszel megérthetők, megmagyarázhatók. Felbomlik a stílusirányzatok (román, gótika stb.) egymást követő egységes sorozata, helyette a stílusirányzatok egyidejű párhuzamos sokasága jelenik meg.
Még egy megjegyzés. A művészet lényege a képalkotás, ami a művész képzeletére alapul. Egy művész nem leírást ad a dolgokról, nem rangsorolja azokat, nem mond róluk ítéletet, csupán megalkotja műveit, hogy a képzeletére alapozott eszmeiségét közvetítse. A mű tényleges kivitelezése másodlagos, mondhatni technikai kérdés. Ezek a technikai eljárások (festés, faragás, szövés, ragasztás stb.) elsajátíthatók különböző tanulási módokkal (pl. utánzással, próbálkozással), de maga a művészeti képalkotás nem tanulható, arra születni kell.
Mi, mérnökök, jól tudjuk, hogy a tudomány területén elismert megismerési szabályok vannak, amelyek külső kényszert jelentenek a tudósnak – hacsak nem áltudós. A művészetben nincs ilyen külső kényszer, mint eljárás-utasítás. Ezért az esztétikai megértés, az esztétikai magyarázat egyre bizonytalanabbá válik.
Ezért azt javaslom, hogy kérjük meg az alkotót, segítsen nekünk egy kicsit, és mutassa be művét, ahogyan ő gondolja és látja.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
