Matkócsik András:
Lisányi Endre képeinek kerengőjében
2015. 09. 06.
„Organikus anyagot használok és ez egyben fénycsapdaként is működik,” fogalmazta meg a művész valamikor.
Rögtön az elején - mintegy bemelegítésként - szögezzük le, Lisányi Endre művészete már a kezdetektől határátlépő, mert ugyan hagyományos tablóformát használ, de az alapanyagból következően rögvest kilép a síkból, tehát elsősorban térben fogalmazza meg a műalkotást, ugyanakkor nem elrugaszkodva teljesen mindentől használja a klasszikus festészet anyagait, az akrilt és más egyéb festékanyagokat is.
A művész mániákus ragaszkodása e sajátos biofizikai anyaghoz többrétegű. Először is nála a fő matéria olyan, mint az ortodox művészeknél az olajfesték, nevezetesen az ecsethúzást helyettesíti, megszüntetve magát az ecsetet is.
És jöjjön egy fránya hipotézis az alkotás folyamatáról. A madzag fizikai adottságaiból következő, sokszor önkényesnek tűnő görbületekkel és ívekkel mintegy dialógusra kerül sor alkotás közben, s ily módon – némi túlzással – a madzag a művész alternatív alkotótársának is tekinthető… Az alkotások igazi esszenciáját adja a harmóniák és diszharmóniák feleselgetése, valamint a színvilág rebbenékenysége azáltal, hogy a világításból következő fény-árnyék viszonyok legyezőszerűen mozogva, mintegy mobilizálják a művet.
Rögtön az elején - mintegy bemelegítésként - szögezzük le, Lisányi Endre művészete már a kezdetektől határátlépő, mert ugyan hagyományos tablóformát használ, de az alapanyagból következően rögvest kilép a síkból, tehát elsősorban térben fogalmazza meg a műalkotást, ugyanakkor nem elrugaszkodva teljesen mindentől használja a klasszikus festészet anyagait, az akrilt és más egyéb festékanyagokat is.
A művész mániákus ragaszkodása e sajátos biofizikai anyaghoz többrétegű. Először is nála a fő matéria olyan, mint az ortodox művészeknél az olajfesték, nevezetesen az ecsethúzást helyettesíti, megszüntetve magát az ecsetet is.
És jöjjön egy fránya hipotézis az alkotás folyamatáról. A madzag fizikai adottságaiból következő, sokszor önkényesnek tűnő görbületekkel és ívekkel mintegy dialógusra kerül sor alkotás közben, s ily módon – némi túlzással – a madzag a művész alternatív alkotótársának is tekinthető… Az alkotások igazi esszenciáját adja a harmóniák és diszharmóniák feleselgetése, valamint a színvilág rebbenékenysége azáltal, hogy a világításból következő fény-árnyék viszonyok legyezőszerűen mozogva, mintegy mobilizálják a művet.
És most túl a technikán és esztétikán, talán kissé távolról indulva:
A nagyon fiatalon, 43 éves korában elhalálozott Kierkegaard 30 éves korában a vallásos egzisztencializmus jegyében fogalmazza meg „Az ismétlés-t”, ezt a sokszor ellentmondásokban is bővelkedő, és nem kevés humorra fűszerezett esszé-monológot a ránk mért létről = létezésről.
Szóval az ismétlés nem pusztán „reiteráció”, hanem a „lét” belsejében zajlik. A vegetatív lét mindössze „árnyéklézetés.” az autentikus létezés lényege a külső dolgoktól a belső felé fordulás és Rilkével szólva a következő felismerése:
„Oltsd ki szemem: én látlak mégis,
Tapaszd be fülem: én hallak mégis,
Állítsd meg a szívem, agyam dobog érted,
Minden dolog terhénél terhesebb az élet.”
Az ismétlés:
előre-emlékezés
előre-hozatal
újra elnyerés + történés
újra-megragadás
Az „örök” pillanat, mint „múltbéli” tér vissza és tart a „jövőbeli” felé.
Az éterien tiszta ismétléshez szükségeltetik a tisztánlátás képessége. /clairvoyance/
Visszatérve a galéria terébe, a képek vizuális élményén túl, a KERENGŐ-ben történő meditáció folytán egy archimedesi spirál mentén való, minőségében magasabb rendű belső találkozás kiprovokálása a cél, egy már volt élménnyel és ez nem más, mint előre-emlékezés, amely a szent pillanat elérésekor egy lépést jelent az örökkévalóság irányába, s így ez a dolog az egzisztenciális létnek a metafizikus valóságba való emelése.
„Ami most történik, régen meg van, és ami következik, immár megvolt és az Isten visszahozza, ami elmúlt.”
